Felhasználónév:
Jelszó :
Emlékezz rám?
Új jelszó kérése
Keresés:
Navigáció
· Főoldal
· Cikkek
· Letöltések
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· RSS Hirek

Security System 1.9.0 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
RSS
Hírek


RSS - Posta Klub
Világosság az elő...
BEZÁRT A BAZÁR - IDE M...
Soros azokat is elhozn...
Ali Baba és a 40 rabbi...
Svájc Európa pusztulás...

RSS - Magyar Valós Hírek
A csapda... avagy fogl...
Nemzeti vészhelyzet! (...
Március 15....
Terv Németország és Eu...
Magyar munka(halál)táb...

RSS - Tempo Hírek
...
...
...
...
...

RSS - Hunszkíta Rádió

  Devizahitelek ????
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Illetékes Politikus Urak!

Tárgy: devizahitelek

Melléklet: két elemzői dolgozat (tömör áttekintés, ill. állami feladatok)

Személyes, családi érintettség okán és jogán keresem most Önöket, mert az utóbbi napokban olyan gondolatokat mondott ki a miniszterelnök úr, amelyeket már régóta vártam (a magyar termőföld és az erre alapozott magyar mezőgazdaság és a hazai tulajdonú ipari kapacitás újraépítése lehet – és kell legyen - nemzeti felemelkedésünk alapja). Így függetlenedhetünk egyre inkább a világpiaci tőzsdei játszmáktól...

Okleveles közgazdaként, szakkonzulként, nyugalmazott diplomataként, elemzőként és – mindenek előtt – reményt tápláló ötgyermekes apaként írom e levelet.

Csatoltan megküldöm Önöknek két „elemzői dolgozatomat” (Állam- és magánadósság – tömör áttekintés; Állam- és magánadósság – állami feladatok). Az előzőekben idézett, kormányzati szintű politikai történéseken túlmenően a döntő lökést e levelemhez egy közgazdász szakmabeli – LENTNER Csaba – lényeglátó és szókimondó, nagyon fontos cikke adta, amely a „Demokrata” 2011. szeptember 28-iki számában jelent meg. Eme írás igencsak gondolatébresztő, és kitűnik tiszta, egyértelmű fogalmazásmódjával.

Engedtessék meg nekem, hogy pár sort idézzek belőle:

„(...) a pénzintézetek nyakló nélkül helyeztek ki devizaalapúnak mondott hiteleket, mivel 2002 után az első Orbán-kormány által megteremtett forintalapú lakáshitel-rendszert felszámolták. A Magyar Nemzeti Bank belesimult a Gyurcsány-időszakba, a PSZÁF tevékenysége pedig hatástalan nyilatkozatokban merült ki. A felügyeletnek legalább utólag alapos vizsgálatot kellene folytatni annak feltárására, miként történhetett meg ilyen mértékű hitelkihelyezés valóságos frankfedezet nélkül. Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnának a bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség, nem győzöm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető. Az ebből fakadó banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket. (...)” /kiemelések tőlem: LHA/

Ez egy olyan helyzet, mint amikor a gyanútlan magyar polgár szokásos erdei sétáját végzi az illetékes állami szervek által megjelölt turistaúton, és a megszokott útvonalán hirtelen a lábára csapódik egy – magyar állami engedéllyel(!), képzett szakemberek által az útra telepített - álcázott medvecsapda. Egyetlen lényegi kérdés van: mennyi ebben a szenvedő fél felelőssége?!?! Amennyi az ő, a képzetlen ember felelőssége, s annyi – és csak annyi - a jogosan elvárt fizetési kötelezettsége. Azaz: semmi! És a Magyar Állam KÖTELESSÉGE ezt az igazságot érvényesíteni! Tehát helytelen dolog a devizahitelesek „megsegítéséről” beszélni akkor, amikor a múltbeli valós történések alapján a „mentesítés” a helyes kifejezés, illetve elvárt cselekvés. (Fehér Kéményseprők: annyit kelljen visszafizetni a bankok számára, amennyi forintot ők folyósítottak annak idején, plusz tisztességes, államilag erősen behatárolt kamatot.) Az állami politikának ezt a vonalat kell követnie, amikor már nem csak az „ártatlanság vélelme” illeti meg a devizahiteles lakosságot, de egyidejűleg egyértelmű az állam és a bankrendszer egyidejű hibázása, és az utóbbi, azaz a bankrendszer, rosszhiszeműsége (gazdasági bérgyilkos hatású tevékenység!). (Ehhez képest Róna Péter közgazdász devizahiteleket illető „hibás banki termék” minősítése jóindulatú, elkendőző-elnéző meghatározás, amely megengedi a bankszférának, hogy „orcája megmentésével” - de minden terhet egyedül vállalva - vonuljon vissza vesztesként e csatamezőről.)

A cikk így folytatódik: „(...) a Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankok (…) nem biztonságos, kiszámítható szereplői a magyar gazdaságnak. (…) veszedelmesen függő helyzetet teremtettek. Ezt a torz helyzetet fel kell számolni, máskülönben nem lehet valóban önálló gazdaságpolitikát folytatni. Mozgástérre van szükség. Ma a bankok egyrészt a Magyar Nemzeti Bankban parkoltatják betétjeiket, melyek után magas jegybanki alapkamatot könyvelhetnek el, másrészt a kamatbevételeiket gyakran költségként számolják el. 2002-től 2010-ig a Magyarországon működő kereskedelmi bankoknak 15 ezer milliárd forintnyi kamatbevétele volt. Hangsúlyozom, ez kamatbevétel, amivel a pénzintézetek szabadon gazdálkodhatnak, bevételeikkel szemben akár költségként is elkönyvelhetik. 2010-ben e bankok adózás előtti eredménye 35 milliárd forint volt, a kamatbevételek ellenben 2400 milliárdot tettek ki. Ez azt jelenti, hogy az adózás előtti eredmény az éves kamatbevétel mindössze 1,5 százaléka. A fennmaradó 98,5 százalékot az anyabankokkal való elszámolásokra, székházépítésekre, különböző menedzsmentszámlák befogadására és nem utolsósorban bankárfizetésekre fordították. Ebből mindjárt az is világos, hogy az éves 200 milliárdos bankadóval anyagi erejükhöz képest igen csekély mértékben vállalnak részt a közterhekből. Tehát szó sincs kiszáradt hitelcsatornákról, annál inkább csillagászati összegek kiszívásáról. (...)”

Következtetés: elsődlegesen a bankok a vétkesek (rosszhiszeműség!), és képesek is – akár korábbi felhalmozott extraprofitjuk terhére - fizetni. A Magyar Államnak mindössze az a felelőssége, hogy megtalálja a kényszerítés módját, hiszen ő is nagyot hibázott (sorozatosan) azzal, hogy szabadjára engedte ezt a nemzetpusztító folyamatot, egyesek – főleg idegenek – hasznára, és sok-sok magyar ember kárára.

Pontosítsunk: mindössze arról gondoskodjék a magyar állam vezetése, hogy egyértelműen kiderüljön és ennek megfelelően rendeződjék az „ügy”, közismert hasonlattal élve: a módszeresen devizában eladósított hitelesek „kabátlopási ügye”! Legyen már világos, hogy ez a háromszereplős dráma arról szól: a devizaadósok „kabátját lopták el” a csapdát állító bankárok az államilag üzemeltetett, őrizetlenül maradt „ruhatárból”. Ez a háromszereplős dráma két eltérő minőségből áll: a vétlen „kabáttulajdonosból”, valamint a vétkes „ruhatárasból” és a megátalkodott tolvajból.

Ez már nem a vélemény világa, ez nem az „én így látom, te hogyan ítéled meg” kérdésköre. Ez matematika (bináris kódolás!) és népi bölcsesség egyszerre: „Kicsit terhes kislány nincs; vagy már várandós (1), vagy még csak várományos (0).” A devizahiteles polgárság vétkessége: 0 (nulla) – lásd az elemző dolgozataimat (!) -, a vétkesség a bankok és a magyar állam sajátja: 1 (egy). Ebből viszont matematikailag következik, hogy a többletterheket kizárólag a bankoknak kell viselniük. Elvileg a magyar állam nem is vállalhat részt a devizahiteleseknek visszaadandó extra haszon egy részét magára vállalva, mert azt is végső soron a magyar adófizetők – a vétlenek – fizetnék meg.

A családi csőd intézményének mint lehetőségnek bevezetése messzemenően ajánlott hazánkban – pl. Ausztria mintájára. Abban a pillanatban, amikor a hitelező bank és az adós közé mintegy „beékelődik” a családi csődbiztos intézményrendszere, sokkal felelősségteljesebb banktevékenység várható! Megszűnik a bank zsarolási potenciáljának túlnyomó hányada (a bank ugyanis a csődbiztossal áll szemben, akinek a család mint „üzem” működését kell újrabiztosítania), s így elmaradnak a „rádumálós hitelkihelyezések”. Nő a családok létbiztonsága, nyugalma, a nagyobb biztonságérzet jótékonyan hathat a gyermekvállalási hajlandóságra.

Végül egy gondolatot a jelzáloghitelekről általában. A jelzáloghitel - neve is ezt jelzi – arról szól, hogy fizetésképtelenség esetén a banké a jelzálog tárgya, és ezzel lezárult az ügy. Magyarországon ez miért nem működik a 'klasszikus' formában?! Miért van további fizetési kötelezettség? A hazai gyakorlat sima megtévesztés!!! A kormány már – nagyon helyesen - intézkedett, hogy a lakások esetében a bankok ne támaszthassanak további követeléseket, ha a zálogtárgyra egyszer rátették a kezüket. További példa: a zálogházakban a kiadott „jelzáloghitel” fedezete a beadott tárgy. Ha az adós nem tud kamatot fizetni és zálogtárgyat kiváltani, akkor a hitelező a zálogtárgyat értékesítheti, de nem állhat elő további követeléssel! Szülessék egy állami rendelet, amely ebben az értelemben szabályozza a hitelpiacot, lehetőleg visszamenőleges hatállyal! Egy bank úgy adjon hitelt pl. autóra, hogy az adós fizetésképtelensége esetén csak az autóra mint zálogtárgyra tarthat igényt, semmi másra. A megtévesztő szóhasználat ('jelzáloghitel') következményeit ne magyarázgathassák kiterjesztő jelleggel a bankok az 'apró betűs' kiegészítő értelmezésekre hivatkozva, mintegy „végtelenítve” az adott hitelügyletet! Ez megint csak álnok megtévesztés! Legyen vége az adósrabszolgaság korának!

Gödöllő, 2011. október 5.

(Ludányi-Horváth Attila)

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó




Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése