Felhasználónév:
Jelszó :
Emlékezz rám?
Új jelszó kérése
Keresés:
Navigáció
· Főoldal
· Cikkek
· Letöltések
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· RSS Hirek

Security System 1.9.0 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
RSS
Hírek


RSS - Posta Klub
Világosság az elő...
BEZÁRT A BAZÁR - IDE M...
Soros azokat is elhozn...
Ali Baba és a 40 rabbi...
Svájc Európa pusztulás...

RSS - Magyar Valós Hírek
Nemzeti vészhelyzet! (...
Március 15....
Terv Németország és Eu...
Magyar munka(halál)táb...
A Föld leghatalma...

RSS - Tempo Hírek
787.)Senkinek nem kell...
...
...
...
...

RSS - Hunszkíta Rádió

  A tőkefelhalmozás világméretű lerablása: kifosztás, zsákmányolás és vagyon
A tőkefelhalmozás világméretű lerablása: kifosztás, zsákmányolás és vagyon

Írta: James Petras 2014. december 20.


petras section lateralAz elmúlt 30 évben a vagyonok exponenciálisan növekedtek, ugyanakkor egyre inkább a legfelső 0,01 %, majd azt követően a 0,1 %, aztán az 1 % és a felső 10-20 % kezében koncentrálódtak.

A vagyonok jelentős koncentrációja hosszú távú jelenség, amely a reálgazdaság stagnálása és recessziója, valamint a pénzügyi és informatikai válságok idején is folytatódott. A vagyonok a hosszú-távú gazdasági visszaesések és pangások ellenére nőttek, mert az ún. „csomagokban” bevezetett megszorítási programok a háztartások 80 %-ától csoportosította át a köz-bevételeket a gazdagok részére.

Az ún. „kapitalizmus válsága” sem nem fordította meg, sem nem akadályozta meg a nemzetközi milliárdosok osztályának a gyarapodását, akik egymás üzleteit szerzik meg, illetve olvasztják össze és egymás tevékenységébe fektetnek be. A vagyonok növekedése a termelőszektorokban felhalmozott profitok kifosztásával párosul, és nem-befektetett tőkevagyonként kerül felhalmozásra.

A tőkekifosztás és annak magánvagyonná alakítása a pénzügyi és ingatlan szektorok gyors expanziójához vezetett. A magán-vagyonok felhalmozásának a forrása a nyereségek felhalmozása a bérek és más munkához kötött kifizetések, a közösségi jólét és az állami bevételek kárára.

A magánvagyonok növekedése a termelő beruházások kárára világjelenség, amit a nemzetközi bankhálózat, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában lévő politikai vezetők és „szabályalkotók” tesznek lehetővé.

A magánvagyonok világszerte tapasztalható felhalmozásának legfontosabb oka a több országban jelen lévő elit bűnözői magatartása, ami együtt jár több törvény és szabály megszegésével.
A jogsértések láncolata a munkaerő kizsákmányolásától a nemzet kifosztásáig terjed

A magánvagyonok eredeti forrása a munkaerő tőke általi kizsákmányolása, ahol is a nyereségek csak kis százalékát fektetik be újra a hazai vagy a külföldi piacra termelő-beruházásként, a növekedés érdekében. A profit nagy része a pénzügyi hálózatokba kerül, ahonnan törvénysértően külföldi számlákra csatornázzák ki ezeket a vagyonokat.

A profitok külföldre menekítése többféle formát ölthet (transzfer-ár, hamis számlák, stb.) de az biztos, hogy első lépésben magánvagyonokká alakítják át. A profitoknak ez a „nemzetközi mozgása” nagyrészt a „fejlődő országok” politikai és üzleti vezetőinek óriásmértékű rablásából származik. A Financial Times szerint1: „Minden évben csaknem 1 billió (ezer milliárd, azaz 1012) dollárt visznek ki a fejlődő országokból korrupt módon, olyan postafiók vállalatok (angolul shell companies) útján, ahol általában gondosan homályban tartják az igazi tulajdonosok személyét.”

A „fejlődő országoktól” (Afrika, Ázsia, Dél-Amerika) ellopott évi 1 billió dollár profit és bevétel része annak a „korrupciós láncnak”, amit az USA-ban és az Egyesült Királyságban működő nagy pénzintézetek tartanak fenn, irányítanak és tesznek egyáltalán lehetővé. A Világbank 2011-es jelentése szerint „az 1980 és 2010 közötti legnagyobb korrupciós esetek 70 százalékában postafiók cégek játszanak szerepet. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia joghatóságai jegyzik be a leggyakrabban azokat a jogi személyiségű szervezeteket, amelyek jövedelme korrupcióból származik2.”

Ez a fejlődő országokból történő „tőkekivonási” vagy kirablási folyamat a „fejlett országokban” vagy jobban mondva az imperialista államokban járadékvadászatot, hivalkodó látszatfogyasztást és más nem-termelő tevékenységeket szolgál. A fejlődő országok helyi elitjének párja, a kirablás elsődleges haszonélvezője az imperialista országok legfelső 1 %-a, akik irányítják saját országaik pénzügyi-, ingatlan- és luxus-ágazatait.

Az imperialista országok ugyanezen pénzintézetei (és az ezeknek dolgozó könyvvizsgálók, jogi és tanácsadó cégek) teszik lehetővé a fejlődő országokból billió dolláros vagyonok felhalmozását és kimenekítését offshore cégekbe hatalmas méretű adó-elkerülési technikákkal, a profitok visszaforgatása helyett vagy ahelyett, hogy rendesen befizetnék az adókat az Államkincstárakba.

A hosszú-távú, hatalmas kifosztást és adóelkerülést a világgazdaságban mindenhol meglévő pénzügyi szektor központi szerepe teszi lehetővé. Ez a „gazdasági egyensúly felbomlásával” jár – ami a „profitok” elosztásában a pénzügyi tőke egyeduralkodását eredményezi

A vezető pénzügyi ágazatokban részvevők különösen csekély száma azt jelenti, hogy a pénzügyi szektor gyors növekedése tovább élezi az osztályok közötti egyenlőtlenséget. Az aránytalan vagyonok azoknál szaporodnak fel, akik a termelő ágazatok bevételeit és profitját fosztják ki. Ennek eredményeképpen az ún. „termelő szektorban tevékenykedő tőkések” sietnek, hogy helyet kapjanak ők is a pénzügyi ágazatban.

A „termelő” és a „fiktív” vagy a pénzügyi szélhámos tőke közötti kapcsolat megakadályozza, hogy létezzen a jelenlegi uralkodó osztályon belül egy progresszív, haladó csoport. Az a törekvés, hogy a vezető pénzügyi 1 %-os varázskörön belülre kerüljenek, tele van veszélyekkel és kockázatokkal, mivel a pénzügyi ágazat dinamikus és szuper-aktív csalásokkal van tele.

Az amerikai pénzügyi elit a tőkekivonást a gazdaságból úgy biztosítja, hogy ő ellenőrzi a végrehajtó hatalmat, különösen az olyan „szabályozó” és a törvényességet biztosító ügynökségek felett, mint a tőzsdefelügyeletet ellátó Securities Exchange Commission, a pénzügyminisztérium (Treasury) és az igazságügyi minisztérium.

A pénzintézetek teszik lehetővé, hogy a fejlődő országok kleptokráciájától dollárbilliók áramolhassanak be, valamint, hogy a multinacionális vállalatok dollárbilliókat áramoltassanak ki az adóparadicsomokba. Mindkét esetben a bankok a kulcsintézményei a nemzetek, és a költségvetési bevételek illetve a termelő beruházások tőkekifosztásának.

A multik profitjának felhalmozása az offshore postafiók cégekben semmilyen módon nem akadályozza meg a forex, a részvény- és az ingatlan piacokon a spekulációs műveleteket és a hatalmas csalásokat. Ellenkezőleg: a legdrágább londoni, New York-i és párizsi ingatlanpiacok fellendülése, valamint a luxus-cikkek eladásának nagymértékű növekedése a vagyonok koncentrációját tükrözi a legfelső 0,01%, a 0,1 % és az 1 % kezében. Ők a haszonélvezői a fejlődő országok kockázatmentes kifosztásának, miközben nyereséges megbízásokhoz és díjazásokhoz jutnak a jogtalanul beözönlött vagyonok tisztára mosásával, majd azzal, hogy a multik adóelkerülő technikáival kiszívják ezeket a vagyonokat a reálgazdaságból.

A vagyonok fordított piramisa

Könyvelők, politikai varázslók, nagyvállalati ügyvédek, újságírók, pénzügyi firkászok, tanácsadók és ingatlan ügynökök kisebb hadserege adja a gazdaságok kifosztásának haszonélvezőit. Alattuk van a felső és alsó középosztályból álló 30 %, akik vékony jólétre tesznek szert, amit a gazdasági sokkok, a piaci konjunktúra és a lefelé irányuló mobilitás kockázata befolyásol. Őalattuk a bérből és fizetésből élő többség illetve a kisvállalkozók a csökkenő jövedelmeket, a lefelé húzó mobilitást, a jelzálogjogok gyakori érvényesítését, a munkahelyek elvesztését, míg a legalsó 30 % a teljes elnyomorodást tapasztalja.

A fejlődő újgyarmatok és a vezető országok közötti osztálystruktúrák széles változatossága ellenére a legfelső 1% határokon átnyúló gazdasági, személyes és társadalmi kötelékeket kovácsolt össze. Ugyanazokat az elit iskolákat látogatják, hasonló luxus körülmények között van a lakásuk és megosztoznak a privát bankáraikon, pénzmosó rendszereiken és pénzügyi tanácsadóikon is. Minden elitcsoportnak megvan a saját nemzeti rendőrségi és katonai biztonsági rendszere, valamint politikai kijáróik, akik együttműködnek a büntetlenség biztosításában és a vagyonok elvesztését megakadályozó törvénytelen pénzáramlások megvédelmezésében.

Az egyes fejlődő országok nyomozó hatóságai arra specializálódtak, hogy a rivális pénzintézeteket és bankokat büntessék meg, időnként pénzbírságot – de soha nem börtönt – szabva ki rájuk azok miatt a legkirívóbb csalások miatt, amelyek a becsapott befektetők „bizalmát” veszélyeztetik.

A gazdaságok kifosztása zavartalanul folytatódik – még virágzik is – mert a „szemet-húnyás” és a bíróság elé kerülő „vádak” tűzijátéka semlegesíti a köz-felháborodást és dühöt.
A kifosztáson alapuló tőkefelhalmozás döntő szerepe a világgazdaságban

Miközben az ortodox közgazdászok olyan matematikai modelleket dolgoznak ki, amelyeknek nincsen közük a gazdasági műveletekhez, a gazdaság szereplőihez és a gazdaság teljesítményéhez, a baloldali közgazdászok szintén a tőkére és a munkára, a profitra és a tőkefelhalmozásra, a válságokra és a pangásra vonatkozó elméleti feltevésekkel operálnak, amelyek figyelmen kívül hagyják a kifosztásos tőkefelhalmozás, a rablás és a nemzetközi 1 % vagyonának dinamikus gyarapodását.

A Capital Financial Integrity Group, egy washingtoni székhelyű non-profit kutató központ óriási adathalmazzal dokumentálja a törvénytelen dollár-billiók áramlását, ami ma a világgazdaságot jellemzi.

Az USA székhelyű multinacionális vállalatok 1,5 billió (1012) dollárt halmoztak fel a külföldi postafiók vállalatokban, vagy „holt tőkében”, hogy elkerüljék az adófizetést és befektetésekkel, kötvényekkel és ingatlanokkal spekuláljanak.

Mexikó uralkodó elitje hatalmas törvénytelen pénzátutalásokat szervez – ez a 2007-ben 91 milliárd dollárt, 2010-ben pedig 68,5 milliárd dollárt ért el – amelyet a legtöbbször az USA bankjai mosnak tisztára. A jogtalan pénz-transzferek gyors növekedését főleg a NAFTA, az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményből fakadó gazdasági dereguláció teszi lehetővé. Ellentétben a legtöbb baloldali kritikával, a NAFTA egyezmény fő haszonélvezői nem a kanadai bányatulajdonosok vagy az USA mezőgazdasági vállalkozásai vagy autógyártói, hanem az USA és Kanada pénzügyi és ingatlanos pénzmosodái.

1960-tól 2010-ig a brazil 1 % 400 milliárd dollárral fosztotta ki az országát. Ezeket a jogtalan pénzátutalásokat New York-ban, Miamiban. Londonban, Svájcban és Montevideoban mosták tisztára. A legutóbbi években a lerablás felgyorsult: 2000-2012 között a jogtalan átutalások évi átlagban 14.7 milliárd dollárt értek el. És Lula DaSilva valamint Dilma Rouseff ún. „Munkáspárti” kormányzása alatt évente 33,7 milliárd kiáramló dollárt mostak tisztára – ami a GDP 1,5 %-át teszi ki. A kifosztást leginkább a gazdaság olyan ún. „dinamikus” ágazataiban tevékenykedő privát és állami „vállalkozások” végzik, mint a mezőgazdasági és ásványanyagok, energia- és a feldolgozóipar, módszere pedig a „kereskedelmileg félreárazott”, vagyis az importban túlárazott és az exportban alulárazott számlák.

A Wall Street Journal-ban 2012.október 15-én nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a kínai elit jogtalan pénzátutalásai évi 225 milliárd dollárt is elérnek – ami a nemzeti össztermék 3 %-a. Az 1 %-ot kitevő kínai üzleti-politikai elit gyerekeinek oktatását a tengerentúli magániskolákban finanszírozzák, fél millió dollárból bérelve nekik lakást. A törvénytelen transzferek lehetővé teszik a kínai „beruházóknak”, hogy Torontóban, Vancouverben, New Yorkban és Londonban uralják a luxus ingatlanok piacát. Pénzeiket külföldi postafiók vállalkozásokban halmozzák fel. A kínai nagyvállalati kleptokraták a motorjai a kínai pénzpiaci deregulációnak vagyis a szabályozások leépítésének – annak érdekében, hogy legalizálhassák a tőkekivonásokat.

A kínai elit rablásának mértéke népi haragot váltott ki, ami az egész kapitalista struktúrát fenyegeti – nagy korrupcióellenes kampányt életre hívva, amit a kínai elnök, Xi Jinping vezet. Többezer milliomos hivatalnokot és üzletembert zártak be, s ezzel világszerte jelentősen csökkent a luxuscikkek forgalma.

Az indiai tőkés kleptokraták már régóta nagy szerepet játszanak a gazdaság tőke-kiszívásában. A Financial Times (2014.nov.24-i száma, 3. oldal) szerint az indiai elit pénzátutalásai 2002 és 2011 között 343 milliárd dollárt értek el. Az indiai pénzügyminisztérium azonnal ködbombát robbantott az 1 % letakarására, s azt állította, hogy az indiai elitnek csupán 1,46 milliárd dollár van a svájci bankszámláin. Az indiai elit nagy része törvénytelen vagyonát Dubaiban, Singapure-ban, a Virgin Islands-on, valamint Londonban gyűjti.

A neoliberális politika Indiában is megkönnyíti az illegális forráskivonást. Óriási korrupció kísérte az állami vállalatok privatizációját és a több-milliárd dolláros tőkejuttatást a mobil-hálózat, a szénbányászat és az energiaipar területén.

Indonézia százalékosan vezet, az évi jövedelem 23 %-át kitevő törvénytelen tőkekiáramlással. A külföldi és a hazai tőkés elit 1 %-a fosztja ki a természeti erőforrásokat, a fa- és fémipart, a mezőgazdaságot. A profitok Tokióban, Hong Kong-ban, Szingapúrban, Sydneyben, Los Angelesben, Londonban és Amsterdamban lévő számlákra áramlanak ki.

Etiópia – a maga 365 dolláros egy főre jutó jövedelmével – szintén az uralkodó elit óriási kifosztásának helyszíne. 2000 és 2009 között több mint 11,7 milliárd dollár pénzátutalást mostak tisztára főként USA bankokban. Ez a tőkekivonás gazdagította az Etiópiában és az USA-ban élő 1 %-ot, míg éhínséget okozott a lakosság 90 %-nak.
Összegzés

A törvénytelen pénzátutalások mértéke nagyobb, mint a termelő tevékenységbe beruházott tőke. A reáltőke felhalmozása negatívba ment át (dis-accumulation), mégpedig a masszív tőkekivonás miatt, amely külföldi postafiók cégekre és magán bankokban lévő számlákra valamint a pénzügyi holdingokon és ingatlan-cégeken keresztül történő pénzátutalásokkal zajlik. A magánvagyonok felhalmozása meghaladja a termelő beruházásokat, a béreket generáló termelő tevékenységekbe beruházott összegeket. A nagymértékű, állandósult adóelkerülés miatt, nőtt az ÁFA a fogyasztási cikkeken és többet kell adózniuk a bérből élőknek, csökkentek a szociális kiadások, valamint költségvetési megszorításokat vezettek be az élelmiszereken, a családokon és az üzemanyagokon meglévő kedvezmények körében.

Az elmúlt 30 év deregulált kapitalizmusát és pénzügyi liberalizációját az tette lehetővé, hogy a pénzügyi szervezetek vették át az állami szabályozó hivatalokat. A szabadkereskedelmi egyezmények aláírása keretet adott a nagymértékű, hosszútávú törvénytelen pénzátutalásoknak.

Miközben a jogtalan pénz-transzferek bizonyos termelő tevékenységeket is finanszíroztak, nagyrészük jelentősen felduzzasztotta a pénzügyi szektort. A jogtalan átutalásokat felszívó pénzügyi elit nagyban megnövelte a felső 1-10 % és a többi munkaerő közötti egyenlőtlenségeket.

A leghíresebb USA és EU bankok óriási csalásokkal szerzett törvénytelen nyereségei megkurtították a termelésre, a nyereségre, a bérekre és az adókra rendelkezésre álló tőkét. A törvénytelen tőkeáramlás harcot folytat a döntéshozó pénzügyi és politikai központokat ellenőrző, vagyont felélő eliten kívül lehetséges mindenféle hosszú-távú fejlődéssel szemben.

Az államkincstárat, erőforrásokat és termelő tevékenységeket kirabló pénzügyi elit növekedése és fölénye legfőképpen egy politikai folyamat eredménye. A deregulációt, a szabadkereskedelmet és a jogtalan átutalások elterjedését állami hatóságok teszik lehetővé.

Mindenekelőtt a pénztőke meghódította az államhatalmat – a „termelőtőke” együttműködésével. A bankok és az ipar közötti összefonódó igazgatóságok békés átmenetet tükröznek, amelyet segítenek a kormányzat és a befektetési cégek között forgóajtókon cserélődő köztisztviselők, akik így egyben bűnrészessé is válnak.

A teljes afrikai földrészt milliárdos uralkodók fosztották ki, akik közül sokan nacionalista politikusok (Dél-Afrika), egykori gerillák vagy „felszabadítási harcosok” (Angola, Mozambique, Bissau Guinea) voltak, akik USA-beli, európai, kínai, orosz és izraeli oligarchákkal működtek együtt. Dollár-billiókat mostak át a londoni, New York-i, zürichi, Tel Aviv-i és párizsi bankokban. Az árutőzsdék növekedését Afrika évtizedes növekvő GDP-je hizlalta – párosulva az elképesztő méretű és jogtalan profit kivonással.

Világszerte a milliárdosok profitja növekedett, de a bérek, a nyugdíjak és az egészségügyi közkiadások csökkentek! Megsokszorozódtak a csalások amint a mindkét irányú pénzkiáramlás felgyorsult. Minél nagyobb a növekedés Kínában, Indiában, Indonéziában és Dél-Koreában, annál nagyobb és pusztítóbb a korrupció és a vagyon kiáramlása, vezessék azt Kínában a „kommunista” neo-liberálisok, Indiában a „szabad piac hívei” és Oroszországban a „gazdasági reformerek”.

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által javasolt „gazdasági reformok” a kezdeti politikai kleptokráciát „felszabadították” az ellenőrzés alól és megindították a kétoldalú jogtalan pénzátutalásokat – a külföldről származó pénzek tisztára mosásával és billió dolláros adóelkerülő offshore-szigetek létrehozásával.

A törvénytelen csalások mellett eltörpült a hagyományos „tőkefelhalmozásból” származó jövedelem. A tőke és a munka közötti kapcsolatot olyan szervezeti és működési formákra alakították át, amelyet a billió-dolláros pénzügyi hálózatokat működtető igazgatók és vezetők kényszerítettek ki, épp azok, akik az államkincstár és a nemzetek vagyonának kifosztásából gazdagodtak.

Kína növekedése a feldolgozó iparról és a munkaerő kizsákmányolásáról áttevődik az ingatlan-piacra és a „pénzügyi szolgáltatásokra”, amint a munkások kétszámjegyű bérnövekedést követelnek. A munkaerő kizsákmányolói a kincstár kirablóivá váltak. Azzal az ürüggyel, hogy „élénkíteni kell” az építőipart, az ingatlan-spekulánsok – nyomukban a Kommunista Párt hivatalnokaival – 2009-2014 között több billió dollárt zsebeltek be. Az Emerging Advisors Group szakértője, Jonathan Anderson szerint az elmúlt öt évben a „billió dollárt is meghaladta” a Kínában eltűnt pénz mennyisége. (Financial Times, 2014. nov. 28-i szám, 1. oldal).

A gyárak még termelnek, a mezőgazdaság még exportál, a csúcstechnológiai cégek értéke még emelkedik a milliárdos értékekig, de a rendszer uralkodó 1 %-a már a kincstár kifosztásából származó törvénytelen pénzátutalásoktól függ. A kifosztott kincstár feltöltése érdekében a kormányok állandó „megszorításokat” alkalmaznak a lakosság 90 % felé, ami az 1 % rablását növeli, csökkenti az egészségügyre szánható forrásokat, és ez a megbetegedések növekedésével jár. A nyugdíjak csökkentése miatt kitolták a nyugdíjkorhatárt, vagyis dolgozz addig, amíg csak élsz.

A gazdaság kirablása végtelen háborúzással párosul – mivel a háborús szerződések a törvénytelen pénzátutalások óriási forrásai. A rabló oligarchák a katonákkal együtt az országok kifosztásában és a termelő erőforrások tönkretételében mélyen és tartósan érdekeltek és hisznek. Az egyik a másikát erősíti végtelen körforgásban – kihívást számukra csak a morális gazdaságot magukénak valló felkelők jelenthetik, akik a teljes változást tűzik zászlajukra. De ez már egy új civilizációt jelent!

Forrás: http://petras.lahaine.org/?p=2015

Fordította: Kleinheincz Ferenc

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó




Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése