A PÉNZURALMI VILÁGREND ÉS FENNTARTHATÓ ALTERNATÍVÁJA
Írta: Fapipa - Dátum: 2011.03.06. 17:26:34

A globalizáció
Fel kell építenünk a globalizáció (globalizmus) fogalmát.
Az emberiség közösségekben él. A közösségek tagjai között munkamegosztás van: mindenki a többiekért dolgozik, mindenki szükségletei sok más ember munkája révén elégülnek ki. A közösség első szintje a család (nagycsalád). A család munkamegosztása kommunisztikus: nincs kölcsönös elszámolás. Fölsőbb szinten megszűnik a kommunisztikus jelleg, megjelenik a csere: Én adok búzát, te adsz csizmát.
A fejlett munkamegosztás döntő segédeszköze a pénz: pénzért adom a búzát, pénzért veszem a csizmát.
A gazdaság alapfunkciói: a termelés és a fogyasztás. (Minden termelő fogyaszt is, de fordítva nem áll.)
A pénzzel megjelenő két további funkció: a kereskedő (vesz, hogy eladjon), és. a “fölös pénz” (a családi szükségletek fölötti, tehát kölcsönadható) tulajdonosa: pénzt kölcsönöz a kereskedőknek és a termelőknek. (A fogyasztási hitel más jellegű, ezt itt nem tárgyaljuk.)
A pénztulajdonos előnye az árutulajdonossal szemben: az áru romlandó, a pénz nem. (Proudhon). Ezért a pénz visszatartható, az áru nem. A visszatartás folytán leáll a körforgás (“túltermelési” válság). Ezzel zsarol a pénztulajdonos. így áll elő a kamat.

Teljes hír
A pénz- (vagy reálvagyon-) tulajdonos, aki tulajdona (nem teljesítménye) jogán jövedelmet (kamatot, járadékot) húz: tőkés. Tőkés (kapitalista) gazdasági rend az, ahol a tőkéseknek döntő szerepük és hatalmuk van.
A klasszikus kapitalizmusban a tőkések egy-egy nemzetgazdasághoz kötődnek. Ezért érvényes a komparatív előnyök tétele (Ricardo): ha minden ország azokra a termékekre összpontosít, amelyeket a többinél jobb feltételek között tud termelni, majd kereskednek egymással, mindegyik fél jól jár. Ebből vezetik le “a szabadkereskedelem mindenkinek előnyös” tételét. Ez a tétel azonban a klasszikus kapitalizmusban is csak a gazdaságilag hasonlóan fejlett (erős, gazdag) országok közötti viszonyokra érvényes, az erős és gyenge (gazdag és szegény) országok közti viszonyban nem, mert ezek közt a csere egyenlőtlen, ennek folytán a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek. Ez ellen véd az állam, ha protekcionista: szuverenitására támaszkodva védelmezi a hazai gazdaságot. (Ezért a globalisták számára a “protekcionista” szitokszó.)
A klasszikus kapitalizmusból globális kapitalizmus lett azáltal, hogy a tőke kioldódott a nemzetgazdaságokból, multinacionális lett. Ezzel a komparatív előnyök tétele általában érvényét vesztette, általánosan megszűnt a “népjólétet szolgáló szabadkereskedelem” tény-alapja, bár ezt továbbra is hirdetik megtévesztésül a háttérhatalom érdekében kiszolgálóik, a neoliberálisok.
A (gazdasági) globalizmus története. A “fölös pénzek” tulajdonosaiból kiemelkedtek a nagy-pénztulajdonosok (nagybankárok, nagybefektetők). Tipikus szervezeti formájuk: a családi maffia. (A magát kooptálással kiegészítő csoport “örök”.) A reneszánsz végén tűnnek föl a Mediciek, Fuggerek, és társaik, végbemegy a gyarmatosítás, kialakul az ipari forradalom. A tőke túllép az állami korlátokon, az államok fölé emelkedik, a pénztőke a reáltőke fölé emelkedik. A nagybankárok, nagybefektetők háttérhatalommá szerveződnek (Drábik), és céltudatosan a pénz uralma alatt álló egységes világállamra törekszenek (Orwell).
Döntő lépés: megszerzik az államoktól a pénzkibocsátás, és ezzel a pénz- és hitelforgalom ellenőrzésének jogát: az eddigi közpénz-rendszerrel szemben uralkodóvá válik a magánpénzrendszer (Drábik). (Az első az Angol Bank, a döntő a az Egyesült Államok pénzkibocsátásának magánosítás a Federal Reserve System révén1913-ban. Ma már a magánpénzrendszer az euro-atlanti civilizáció körében általános.)
A globalizmus igérete: jólét, biztonság, fejlődés, környezetvédelem, emberi jogok, szabadság, demokrácia. Tényleges hatása: egyre nagyobb nyomor, természet-pusztulás, kulturális és erkölcsi züllés, a személyiség kiszolgáltatottsága, az emberi viszonyok szétzilálása, a nemzeti karakter és önrendelkezés felszámolása, országok, földrészek gyarmatosítása. A klasszikus piac törvényei helyébe a háttérhatalom diktatátumai lépnek.
A globális kapitalizmust megbuktató tendenciák::
• A kamat a termelés állandó növelésére késztet Þ ökokatasztrófa.
• A kamat polarizálja az emberiséget Þ szociális robbanás
• Tudományos-technikai fejlődés Þ strukturális munkanélküliség Þ
Þ gazdasági emigráció Þ a civilizáció összeomlása.
Kiút: a lokalizáció
A lokalizmus ősi létmód-típusa a hagyományos parasztgazdaság. (Csak “sóért és kenyérért” megy a boltba.) Kommunisztikus munkamegosztás érvényesül, a családtagok közt nincs “elszámolás”. Jól közelíti a társadalompolitika eszményét: a létbiztonságot és harmóniát. Ez a nemzetségi társadalomban még általános (Polányi Károly).
A lokalizmus alapelve a gazdasági szubszidiaritás: Egy kistáj, régió, ország közössége helyi forrásokból és nem távoli importból elégítse ki alapvető szükségleteit. Erről a Föld Barátai állásfoglalásában a következőket olvassuk: "Mit jelenthet a gazdasági szubszidiaritás a gyakorlatban? Egy elvi cél lehet az, hogy az emberek maguk dönthessék el, hogy mik a szükségleteik, és hogy milyen mértékben akarnak részt venni a nemzetközi, vagy a regionális kereskedelemben, vagy egyáltalán kilépni saját gazdaságuk köréből e szükségletek kielégítése végett. Más szavakkal a helyi gazdaságok maguk dönthessék el, hogy milyen mértékig akarnak a saját lábukon állni, gondoskodni saját gazdagságukról és munkahelyeikről, sőt hogy szabadon dönthessenek a kereskedelemről. A döntéshozatal e típusa persze megköveteli a gazdasági döntéshozatal demokratikus rendszerét mind nemzeti, mind nemzetközi szinten . . . . Egy további fontos cél lehet visszavinni a gazdasági kulcskérdésekben való döntést (a piac megnyitásától az egészségügyre, az oktatásra és a környezetre fordítandó költségvetési összegekig) a demokratikusan választott kormányok hatáskörébe."
J.M.Keynes, a világhírű közgazdász így ír: "Azokkal szimpatizálok, akik minimalizálnák, s nem azokkal, akik maximalizálnák a nemzetek közötti gazdasági összefonódásokat. Eszmék, tudás, művészet, vendégszeretet, utazás - ezek azok a dolgok, amelyeknek természetük szerint nemzetközieknek kell lenniük. De a javakat hazai keretek között állítsák elő, amikor az úgy természetes és ésszerű." (idézi D.Korten in "Tőkés társaságok világuralma" 375. old.)
A gazdasági szubszidiaritás a szülőföldön boldogulás döntő tényezője. A szülőföldön boldogulás fogalma a következőképpen írható körül: Ha egy alapidőszakban egy társadalom minden tagja tisztesen megél szülőföldje körzetében, egy későbbi időszakban pedig jelentős részük olyan választásra kényszerül, hogy vagy nyomort vállal, vagy messzire kell vándorolnia, akkor a második időszakban az alapidőszakhoz képest - e szempontból - a társadalmi harmónia romlásáról, ellenkező irányú változás esetén pedig javulásáról kell beszélnünk. A jelenlegi egyre növekvő gazdasági emigráció – az éhezők tömeges nyomulása a gazdag országokba – a szülőföldön boldogulás megoldása nélkül nem állítható meg, és egyre inkább hozzájárul civilizációnk összeomlásához. Mindezek alapján a gazdasági szubszidiaritás és vele a szülőföldön boldogulás a természetes társadalom fontos cél-eleme.
A lokalizmus érvényesítésének fontos feltétele a gazdasági szuverenitás. Ennek döntő ismérvei (D.Korten nyomán): A kormány képes dönteni az ország határain belüli gazdasági élet alakulását illető kérdésekben anélkül, hogy bizonygatnia kellene más kormányok és külföldi vállalatok előtt, hogy mindez nem gördít akadályt a nemzetközi kereskedelem és befektetések elé; továbbá képes arra, hogy adókat vessen ki és közérdekű szabályokat érvényesítsen az országban működő vállalatokkal szemben, anélkül, hogy ki lenne téve annak a fenyegetésnek, hogy visszatartják létfontosságú technológiájukat, vagy átviszik az általuk működtetett munkahelyeket külföldi telephelyekre. Ez azt is feltételezi, hogy a gazdasági és a politikai határok egybeesnek. A gazdasági szuverenitás szükségképpen magában foglalja a pénzkibocsátás és –bevonás, valamint a nemzeti valuta és az országban forgó külföldi valuták fölötti ellenőrzés jogát.
A lokális gazdaság alapvető szervezeti formái: az alap-önfenntartó kistáj-szövetkezetek. Ezek egy kistáj (pl. egy falucsoport, egy kisváros és környéke) lakosságát szervezik az alapvető létfeltételek önerőből való biztosítására, és csak e fölötti teljesítményeikkel jelennek meg a külső piacokon.
Egy fenntartható gazdasági rend gazdaságtanának alapjai
MIÉRT KELL ÚJ GAZDASÁGTAN? Mert a jelen társadalmi rend nem fenntartható, alapja, a kapitalizmus fenntarthatatlan.
Egy fenntartható társadalmi rend összetevői: fenntartható gazdasági rend + ezt megvalósító és fenntartó politikai berendezkedés: szubszidiáris demokrácia.
A hatalom dinamikája: Az uralkodó réteg kezében összpontosul a vagyon és a hatalom, formális a köz- és tényleges a magánhatalom. A hatalom fenntartja és működteti az alapját képező (kizsákmányoló) gazdasági rendszert, amely az össztársadalmi vagyon egyre nagyobb részét – a társadalom zömének rovására – kevesek kezében összpontosítja, és “mellékhatásként” az élet természeti feltételeit is pusztítja. A gazdasági rendszer átszivattyúzza az erőforrásokat az alávetett tömegektől az uralkodó rétegekhez, így fenntartja és növeli a hatalom erejét. Ezzel a kör bezárul.
A fenntartható gazdasági rend módszertana (tervrajza) egy alternatív, (a főáramúhoz képest) más elvű gazdaságtan, amelyben nincsenek jelen a csődbevivő tendenciák: döntően a magán-kamatpénzrendszer, és az áruként-tőkeként kezelt föld.
SILVIO GESELL TERMÉSZETES GAZDASÁGTANA Gesell először 1916-ban tette közzé főművét “Természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén” címmel. Ebben egy olyan piacgazdaság elméleti alapjait és működési módját adja meg, amelyből hiányoznak a kapitalizmus fenntarthatatlanságát okozó elemek, amelyek – mint láttuk mindenekelőtt a kamaton alapuló pénzrendszer, és a föld áruként, és így az ember alkotta tőkejószágokkal azonos módon való kezelése.
Gesell abból a felismeréséből indul ki, hogy a kamatjelenség oka a hagyományos pénzrendszerben rejlik. Javaslata: az állam a hagyományos pénzzel szemben olyan pénzt bocsásson ki, amelyet periodikus használati díj terhel. Periódusonként (pl. minden hónap első napján) minden forgalomban lévő bankjegy után az, akinek éppen a tulajdonában van - mondjuk 0,5%-os - pénzhasználati díjat köteles fizetni, ellenkező esetben bankjegye érvénytelenné válik. Ez a látra szóló betétekre is érvényes. Ezzel a pénz "romlandóvá" válik, éppúgy mint az áruk. Így megszűnik a forgalomból való spekulációs pénzkivonás indítéka. Minden pénztulajdonos érdeke, hogy gyorsan túladjon a pénzén: vagy árut/szolgáltatást vásároljon, vagy kölcsönadja annak, aki árut/szolgáltatást akar vásárolni. A hitelkereslet-hitelkínálat kiegyenlítődik, és így megjelenik a nullához közelítő kamat tartós tendenciája. (Az újelvű pénz a “szabadpénz”)
Hasonlatként szolgálhat egy másik áruközvetítő, a vasúti tehervagon. A fuvaroztatót a vasút arra akarja késztetni, hogy az igénybevett vagont mielőbb bocsássa vissza a forgalomba. Ezért kocsiállás-pénzt fizettet vele.
Hogyan működik a szabadpénz? A kormány Valutahivatalt állít fel. A Valutahivatal a hagyományos pénzt új, forgásbiztosított (használati díjjal terhelt) pénzre cseréli, majd szükség szerint további szabadpénz-bankjegyeket nyomattat és átadja a kormánynak forgalomba hozásra, valamint, ha kell, bankjegyeket von be. A Statisztikai Hivatal figyeli és jelenti az általános árszínvonal alakulását. Általános áremelkedés esetén a Valutahivatal pénzt von be (csökkenti a keresletet), általános árcsökkenés esetén pénzt bocsát ki (növeli a keresletet). Ezzel fenntartja a szilárd árszínvonalat. Ez az egyetlen feladata.
A GESELLI PÉNZREFORM HATÁSAI
• Megszűnik a kamat, tehát a földjáradék társadalmasítása (a föld áru és tőke jellegének megszüntetése) után megszűnik a kizsákmányolás.
• Megszűnik a társadalmi polarizáció, a vagyonszerkezet egyre egészségesebbé válik.
• Megszűnik a termelő beruházásokat fékező 5%-os (ős)kamatküszöb akadálytalanul bővül a gyárak, hajók, házak, stb. száma mindaddig, amíg az egészséges szükségletek ki nem elégülnek.
• Megszűnik a növekedési kényszer és ezzel jó feltételek jönnek létre a gazdaság és a természet harmóniára.
• Megszűnnek a "túltermelési" gazdasági válságok.
• Tartósan szilárd általános árszínvonal, nincs infláció.
Összefoglalva: Jó feltételek jönnek létre a Földön (vagy az adott országban) egy új korszakba, a nyugodt, harmonikus, tisztes anyagi feltételek között leélhető élet korszakába való belépés számára


Fiser Tivadar
( Siklaky István nyomán)